A meditáció olyan szellemi gyakorlatok gyűjtőneve, amely magába foglalja a koncentráció, a szemlélődés és az absztrakció különféle technikáit, és amely elősegíti a fokozott öntudatot, a szellemi megvilágosodást, valamint a fizikai és mentális egészséget.[1]

A koncentratív meditáció olyan gyakorlatot jelöl, amikor az egyén az elméjét hosszabb időn át egyetlen adott tárgyra vagy gondolatra összpontosítja. A meditáció gyakran olyan állapotra utal, amikor a testet tudatosan ellazítjuk, és szellemünket átengedjük a nyugalomnak és a belsőnkre való koncentrálásnak.

A cél lehet a lelki béke, a megnyugvás, az intuitív tudás keresése vagy a spirituális megvilágosodás is. Ilyenkor sikerül a környezetből kikapcsolódni, úgyhogy pszichológiai szempontból az élményt akár megváltozott tudati állapotnak is nevezhetjük, az elmélyült meditációban pedig az egyén a transzba kerül. (Mircea Eliade alapján a sámánok például ebben a megváltozott tudatállapotban lépnek át a másvilágba, hogy ott szert tegyenek az istenek bölcsességére.)[2]

A meditációt végzik spirituális, vallási vagy szabadidős tevékenységként is. Számos vallásban gyakorolnak rituális meditációt, de a meditáció nem jelent szükségképpen vallásos tevékenységet.

A valódi meditáció nem elmélkedés vagy gondolkozás.[3] A meditációban semmiféle kísérletet nem teszünk arra, hogy ellenőrzésünk alá vonjuk a tudatot vagy közvetlen szuggesztióval lássuk azt el. Egyszerűen megfigyeljük, engedjük megnyugodni, békéssé válni, hagyjuk hogy lényünk mélyebb szintjeinek felfedezése és megtapasztalása közben egyre mélyebbre vezessen. Ha tudatunk meditálás közben is világi ügyekkel és vágyakkal foglalkozik, az megzavarja a meditációt. Ebben az esetben szilárd elhatározásra van szükség, hogy megszabadulhassunk a tudatunkban felbukkanó összes, figyelmünket elvonni kívánó gondolattól.[3]

A meditációt nem lenne szabad kulturális és vallási értékekkel átszínezni. Nincs olyan hogy buddhista meditáció, keresztény meditáció, hindu meditáció stb. A meditáció az meditáció. A meditáció a tudat középpontjába jutás módszere, ahonnan a tudatosság különböző fokokban és mértékekben kiáramlik.[4]
A meditációt bárki, bármikor megtanulhatja
Tartalomjegyzék

    1 Meghatározásai
        1.1 Tudományos definíciók
    2 Általános információ
    3 Jellemzői
    4 Meditációs folyamat
    5 Hatásai
    6 Keleti meditációk
        6.1 Buddhizmus
        6.2 Hinduizmus
        6.3 Jóga
        6.4 Transzcendentális meditáció
        6.5 Taoizmus
        6.6 A Quan Yin meditáció
    7 Nyugati meditáció
        7.1 Keresztény meditáció
        7.2 Egyéb
    8 Kapcsolódó szócikkek
    9 Források
    10 További információk

Meghatározásai

    A meditáció az ember önébredése. Az a nyelv, amellyel Isten vezet minket. (Sri Chinmoj) [5]

    Az a titokzatos létra, amely a tévedésből az igazságba, a sötétségből a fénybe, a tudatlanságból a tudásba vezet. (Szvámi Sivananda) [6]

    A meditáció azt jelenti: szavak nélkül, a beszélt nyelv elhagyásával élni. A meditáció nem egy módszer és nem is egy technika. Ez egy folyamat: a teljes lényed felnövekedése. (Osho) [7]

    A harmadik (belső) szem kinyitásának gyakorlata. (Weninger Antal) [8]

    A tudatfeletti tudás megvalósításának módszere. (Sharbudh Arya) [9]

Tudományos definíciók

    A megismerés eszköze a misztikus filozófiai iskolákban, okkult gyakorlatokban, vallási tevékenységekben.

    Az elmélyülésre épülő gyakorlatok rengetegféle változatának gyűjtőneve. [10]

    Az önmagába fordulás módszerei, amelyeket a klinikai pszichológiában (legtöbbször vallásos eredetüktől megfosztva) az önmagára találás eljárásaként is alkalmaznak. [11]

Általános információ